Hasfájás. Vagy mégsem?

1. Rész - nehéz kakilás (infantilis diszkezia)

Talán már Te is átélted, amikor a kisbabád kivörösödött fejjel nyomná ki a kakit, de valamiért mégsem sikerül. Mi, szülők pedig aggódva diagnosztizáljuk azonnal a szorulást és próbálunk segíteni a szenvedő apróságunknak szélcsővel, lázmérővel, hashajtóval(!). Majd a beavatkozást követően megérkezik a tökéletes színű és állagú kaki. Tehát mégsem szorulás volt.

Akkor mégis miért nem sikerült egyedül kakilni? Azért, mert mint minden más, ez is egy tanulási folyamat. Éppen úgy, ahogy nagyobb gyermekként szobatisztává válik majd a kisbabánk, megtanulja szabályozni, hogy mikor kakiljon, most is tanulja ezt. Az szobatisztaság első lépésnél tart, a hogyan kakiljon? fázisban.

Az ember végbelét két záróizom tartja zárva, melyek közül a belsőt maga a salakanyag nyomja belülről és készteti arra, hogy ennek a nyomásnak a hatására magától kinyíljon. A másik záróizmot mi magunk tudjuk szabályozni, hogy kinyíljon-e vagy sem. Épp ennek a nyitását tanulja kisbabánk. Ahhoz, hogy ez a külső záróizom ki tudjon nyitni, el kell lazítani. Viszont ahhoz, hogy a székletet lefelé tudja préselni, meg kell feszítenie a hasizmokat. Tehát két ellentétes dolgot kellene csinálnia (feszítés és lazítás), ami bizony nem mindig jön össze. Ezért látjuk azt, hogy megfeszült testtel nyom a kisbabánk, mégsem sikerül elengednie a popsiját.

Ha ebbe a természetes tanulási folyamatba beavatkozunk, valójában csak lassítjuk az érést és kitolódik annak az ideje, mire nem fog már gondot okozni az elengedés. Ráadásul egyes eszközök és eljárások komoly sérülést is okozhatnak.

Legjobb, ha ilyenkor felvesszük a babát, megpróbáljuk nyugtatni, tornáztatjuk picit a pocakot, masszírozzuk lassú, körkörös, teljes tenyérrel, az óramutató járásával megegyező irányba történő simogatással, esetleg megszoptatjuk. Szánkkal O betűt formálva is segíthetjük, mert automatikusan próbálja utánozni a baba, és ha a szája kerekedik, akkor sokszor ezt a popsi is követi.

2. Rész - haspuffadás, sírás

Kicsit tovább boncolgatva a hasfájás témakört.

A hasfájás tipikus időszaka az első három hónap.

Az embergyermek elég gyámoltalanul és éretlenül jön világra és ez alól az éretlenség alól nem kivétel a baba gyomra és emésztőrendszere sem. A pocakban ugyan kortyolgatott a magzatvízből az apróságunk, de ennek mennyisége is jóval csekélyebb, mint amennyit megszületés után eszik és hát más a felszívódás menete is, mint anyatej esetén. Tehát az éretlen pocak és bélrendszer szintén végigmegy egy tanulási/érési folyamaton, ami időnként bizony diszkomfort érzést válthat ki kisbabánkból, fura lehet az aktívabb bélmozgás, a gázképződés és a telítettség érzet.

A lábak húzogatásával a hasfájást jelzi nekünk?

Azért valljuk be, sok mozgásra még nem annyira képes, így egyáltalán nem biztos, hogy a lábak felhúzása fájdalmat jelez, pusztán csak nem várható el, hogy mozdulatlanul feküdjön gyermekünk.

Hamar mondjuk azt is, ha sírdogál a kisbabánk, hogy biztosan fáj a hasa, azért sír. Ilyenkor végig gondoljuk; evett, aludt, tiszta a pelus, nincs hideg, nincs meleg, akkor nyilván semmi más oka nem lehet, mint hasfájás. A babák átlagosan két órát sírnak naponta egyes tanulmányok szerint, különböző okok miatt. Nem érdemes ezt, mindig az evésre/emésztésre fogni.

Mi történik, ha aggódunk a hasfájás miatt?

Kétségbeesetten próbálunk segítséget kérni, és már jönnek is a szuper tanácsok, melyik a legjobb csepp. Az igazság az, hogy ezeknek a szereknek a használata sok esetben ellenünk dolgozik. Egyrészt lelassítja a normál érési folyamatot, másrészt mint minden, ami nem anyatej, megbontja azt a védő réteget a belekben/bélbolyhokon és a gyomorban amit az anyatej képez. Ráadásul az egyes márkák többségének ugyan az a hatóanyaga, így nagyjából mindegy, melyiket adjuk kisbabánknak.

Ami a legnagyobb probléma, hogy legtöbbször orvosi javaslat nélkül kap pár napos/hetes csecsemő gyógyszert! Amikor a székletet is megváltoztatja az adott szer, még jól ránk is ijeszt. Ráadásul mire az összes cseppet végig próbáljuk, eléri gyermekünk a bűvös 3 hónapos kort és varázsütésre megszűnik a hasfájás. (Eddigre magától is épp elmúlt volna, lehet, hogy hamarabb is).

A jó hír, hogy az anyatej nagy mértékben tartalmaz olyan enzimeket amelyek segítik a tápanyag lebontását, így nyugtatva a pocakot. Ami hasfeszülést okozhat, ha túl sok levegőt nyel a babánk evés közben. Ennek orvoslására a gyakori büfiztetés jó megoldás lehet, már a szoptatás közben is, pl mellváltások alkalmával vagy a pihenési szakaszokban.

Tehát igazából nem is annyira fontos ebben a gondolatmenetben kitalálni, hogy azért sír-e a kisbabánk, mert éhes vagy épp fáj a hasa, a szoptatás mindkettőre jó megoldás lehet, ha arra a következtetésre jutunk, hogy valóban ez az oka a sírásnak.

3. Rész - az esti hasfájás, órákig tartó sírás

Csecsemőknél végzett vizsgálatok azt találták, hogy átlagban a csecsemők 120 percet sírnak naponta, ennek nagy részét az esti órákban.

A délelőtti és a kora délutáni órákban valahogy nyugodtabbnak, vidámabbnak tűnnek a babák. Aztán elérkezik a délután, majd az este és jön a hasfájás.

Vajon az egész napos össze-vissza eszegetés lehet az oka? Nem valószínű, hiszen az első pár hétben (amikorra az esti hasfájás is jellemző) éjjel is ugyan úgy ébred a babánk és eszik, délelőtt is vannak hosszabb és rövidebb szopizások is, sőt, sokszor a délelőtti órákban nagyobb adagokat szopnak a babák.

Akkor miért estére fájdul meg a pocak úgy igazán?

Ha jobban megnézzük ilyenkor a babák viselkedését, láthatjuk, hogy inkább nyugtalanságot, mintsem fájdalmat mutatnak. Sokkal nyűgösebbek és nehezebben megnyugtathatók, de a sírásuk ritkán az éles - fájdalmas sírás, sokkal inkább egy elégedetlen - mérges sírás. Nem a pocak fájdalmas, inkább az idegrendszer túlzottan fáradt.

Ennyire apró korban még minden egyes inger új. Reggeltől estig új hatások jönnek, amit folyamatosan fel kell dolgoznia az idegrendszerüknek. Elmegy a ház előtt a kukás autó, ugat a kutya, zúg a mosógép vagy a mikró, besüt a nap, lekapcsoljuk a villanyt, érződik az ebéd illata.... Ennyi inger estére egész egyszerűen "túlterheli" a rendszert, és feszültséget okoz a babában. Ettől lesznek az esti időszakok ennyire nehezek. Ezért kéri magát vissza újra és újra a cicire, hogy le tudjon annyira lazulni, hogy végül elaludjon.

Teljesen normális, ha négy-öt órán keresztül is zajlik az "altatás", tíz perc szopi, öt perc cicin alvás majd újabb 8 perc szopizás és 6 perc szundikálás, közben pedig némi sírdogálás. Ennek semmi köze a hasfájáshoz, az "össze-vissza etetéshez". Az elalvás előtti ún. csokor szopizások a fejlődés természetes velejárói. Csak megélni nehéz.